A golden retrievereket barátságos alaptermészete ideális családi ebbé teszi. Feltûnõen türelmes a gyermekekkel. Minden golden retriever legfõbb vágya, hogy gazdájának megfeleljen. Rendkívüli engedelmessége, szolgálatkészsége, okossága, tanulékonysága miatt gyakran alkalmazzák, mint vakvezetõ kutyát. Gyorsan megjegyzi feladatait, szívesen dolgozik.

Igazán kiváló vadászkutya, nagyszerû szaglással és jó értelmi képességekkel rendelkezik. Elemében van, amikor a lõtt vadat apportozni kell. A vízbol történõ visszahozásra nem kell tanítani, ez az ösztön veleszületett, a golden retrieverek kölyökkoruktól kezdve habozás nélkül belemennek tóba, folyóba, akár télen is. Terepen is fáradhatatlanul követi a zsákmányt. Csodálatos lelkesedéssel, jókedvvel, odaadással vadászik, nem ismer lehetetlen feladatot. Ha valaki látott már goldiet munka közben, akkor azon nyomban felfedezi a fajta elõnyeit. Ezek a tulajdonságok arról tanúskodnak, hogy képességei sok-sok generáción keresztül rögzõdtek. Mindent összevetve kiváló, vérbeli vadászkutya!

Azt tartják, hogy az arany retriever az angol Sir Dudley Majoribanks által 1858-ban vásárolt cirkuszi orosz juhászkutyáktól származik. Feljegyzéseinek 1950-ben történt vizsgálata alapján azonban kiderült, hogy a fajta a sima szõrû (flat coated) retriever és a sárga Tweed vízi spániel leszármazottja. Ez utóbbi származás inkább elképzelhetõ, mert az arany retrieverben semmiféle juhászkutya alaptermészet nincs. A golden retriever 1913 óta hivatalosan elfogadott fajta.

A golden retriever felépítése harmonikus, teste arányos, mozgása kifogástalan, tekintete szelíd, barátságos. Feje szépen formált, sohasem durva csontozatú. Az arcorri hajlása (stopja) kifejezett, orrtükre a lehetõség szerint fekete. Az agy- és az arckoponya hoszsza megközelítõen megegyezõ. Füle mérsékelten nagy, lelógó, a szemek magasságában tûzöttek. A szem sötétbarna, egymástól távol ül, a szemhéjszélek sötéten pigmentáltak. A mellsõ végtagok erõs csontúak, párhuzamosak és függõlegesek. A hátulsó lábak izmosak, párhuzamos állásúak. A kutya farka lelóg és a csánkig ér. A marmagasság kanok esetében: 56-61 cm, a szukáé 51-56 cm. Szõre sima vagy hullámos, félhosszú, dús zászlókkal. Színe: az arany és a krémszín valamennyi árnyalata. A standard szerint a kutya szügyén kevés fehér szõr elfogadott, vagyis ez nem számit hibának.

Dr. Szinák János: "A Golden Retriever" c. cikke nyomán